Együttes kezelés ebonitdal

Egy regény keletkezéstörténete: a Creusais A pillanat című regény Creusájának figurája mögött, bármennyire sajátságos is, nagyapám, Ágyai Szabó János, az egykori békés-bánáti egyházmegye legendás esperesének gigászi figurája áll.

A kálvinista Chrysosthomos, a Ferenc József-rend lovagja, akit kivételes képességei miatt nemcsak a protestáns mikrovilágban, de országszerte is ismerni illett, tizennégy gyermek apja lett, tizenkettőt együttes kezelés ebonitdal felnevelnie közülök, természetesen nem neki, a feleségének; őt hivatali teendői csaknem mindig távol tartották a együttes kezelés ebonitdal. Nagyapám úgy igazán, magát nekiengedve a szenvedély súlyának, veszedelmének, apám szemérmes utalásai szerint csak Istent és az Anyaszentegyházat szerette, minden egyéb emberi kötelék vállalandó kötelesség volt a szemében, s azt, amit maga sem ismert, nem adhatta meg a családjának.

Becézni valakit nem tanította meg senki, anyját ugyanaz a kolera vitte el, amelynek Kazinczy is áldozata lett, a pár hónapos csecsemőt holtáig özvegyen maradt, munkavégzés utáni magányát Vergilius fordításával enyhítő, nagy műveltségű mérnök apja dajkák kezére bízta, s ahogy a fiú betöltötte a tizenhatodik évét, kiküldte a világba, előbb a göttingai egyetemre, ahonnan aztán Debrecenbe csábította barátját, Budenz Józsefet.

Később Zürichbe, Genfbe, Hollandiába ment, és Angliában fejezte be tanulmányait, onnan tért haza, hogy lelkésszé szenteljék.

Свежие комментарии

Apa és fiú életük folyamán keveset találkoztak, együttléteiket kölcsönös nagyrabecsülés és fegyelmezett ragaszkodás árnyalta. Apává léve Ágyai Szabó János azt érezte természetesnek, ha követi saját neveltetése modelljét és ugyanazt adja meg saját lányainak, fiainak, amit hajdan ő kapott, a büszke nemzeti öntudattal áthatott korszerű európai műveltséget. Lányai mind a nagy hírű Református Leánynevelő Intézetben végeztek, fiai is ugyancsak Debrecenben, hármuk a jogi karon, hármuk a teológián.

Nagyapám lányaival franciául, fiaival, akik valamennyien német ajkú vidéken cseregyerekek voltak kiskorukban s kétnyelvűen tértek vissza az apai házba, latinul társalgott.

A tizenkét gyerek zavart tisztelettel figyelte azt a röppályát, amelyet apjuk neve jelzett. A testvérek szenvedélyesen szerették egymást, hogy mennyire voltak gyerekek, pláne boldog gyerekek, arról soha senki a családban együttes kezelés ebonitdal nyilatkozott. Mikor a Régimódi történet-et írtam, már felfogtam, én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény bőrkiütés ízületi fájdalom születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt.

Apám a saját szülői házából átplántálta a magáéba apja csillapíthatatlan szomjúságát a kultúrára, s kicsit ironikus révérance-szal meg is pótolta az öröklött követelményt: fia nem lévén, egyetlen gyerekét, engem tanított meg latinul. Nem lepett meg vele senkit, a rokonságnak rég megvolt a véleménye arról az istenkísértő nevelési módszerről, amellyel a napot, a holdat gyerekszobámba bűvölték a szülők.

Termőföld adásvétele, haszonbérlése

Ha a paplakban tilos volt egy gyermeknek félnie a sötéttől, ha Rickl Mária Kismester utcai otthonában magasra rögzítették a féltében szepegő Jablonczay Lenke keze elől a csengőzsinórt, mellettem, míg el nem aludtam, mindig volt valaki. Két elvetélt író szórta ágyam köré kiéletlen élete, együttes kezelés ebonitdal ajándékul kapott fantáziája kincseit; anyám saját meséit mondta, amelyekből aztán évtizedekkel később a Sziget-kék, a Tündér Lala meg a Bárány Boldizsár származott, apám kezdetben krampuszról, mackóról mesélt, s mikor kifogyott a gyermekvilág ismerős alakjaiból, rácsos együttes kezelés ebonitdal idézte a görög-római mondák hőseit.

Micsoda különös események kavarogtak esténként rózsás paplanom körül: isteni szépségversenyen döntött egy mesebeli pásztor, Theseus megmentette, majd elhagyta Ariadnét, Medea fiait tálalta hűtlen férje elé, szállt Minos aranykalickájából a rab művész a szegény Icarussal, lecsapott a mykenei bárd.

Hamar felfogtam, az életek mögött Végzet feketül, és kivédhetetlenek a mennyei szándékok. Templomba még nem jártam, csak vasárnapi iskolába, egyszerre szervesült tudatomban a szentháromság az antik istenalakokkal. Aeneas nevét nyilván apámtól hallottam először, mert a hosszú estéken, mikor a mondavilág hőseiből már kifogyott, apró részletekre bontva elmesélte nekem a trójai háború történetét, mint egy regényt.

Apacuka zenekar - Táncóra kezdőknek és haladóknak

Lelkesen vettem tudomásul, hogy a együttes kezelés ebonitdal csak tíz évig tartó küzdelem után tudták megsemmisíteni a fríg birodalmat, s akkor se véglegesen, mert a maradék nép új hazát lelt Itáliában, ahová sok különös kaland után Aeneas vezér elvezette. Creusáról akkor még nem esett szó, nála mutatósabb személyekkel szórakoztatott apám, Cassandrával, a katonákat rejtő faparipával, Circe disznóvá lett lovagjaival.

Aeneas nős volta, feleségének személye még akkor se keltette fel érdeklődésemet, mikor ajándékba megkaptam Homéroszt, persze a Csengeri-féle fordításban, s megtaláltam bennük a pár szót, ami Creusa létét, illetőleg valamikori létét igazolta. Homérosz viszont elbűvölt, rabbá együttes kezelés ebonitdal, felemelt, összetört, állandóan foglalkoztatott, apám úgy döntött, ha együttes kezelés ebonitdal élmény, eljött az ideje, hogy megismerkedjem a történet folytatásával, már tudok annyira latinul, hogy a kezembe adhatja Vergiliust, és nekiláttam az Aeneis-nek.

Nem volt akármilyen élmény, a rengeteg unalmas csatajelenet mellett találtam a műben egy olyan szerelmet, amilyen még nem volt a földön. Borzasztó dolgokat produkál az élet, dolgozott gyerekagyam.

Hát miért nem hagyhatták boldog lenni Dido királynővel szegény jó vitézt, akit már amúgy is megnyomorított a vesztes háború, odalett a háza, a hazája, még a felesége is. Az elhunyt halálát nem tekintettem végzetes csapásnak, tudtam, a harcok emberáldozatot követelnek, nyilván Aeneasnak sok egyéb más között Creusával kellett lerónia hazafias kötelességét.

Illetlen gondolat volt, de felmerült bennem, bizony, nagyon praktikus, hogy minden így történt, így végre is Aeneas életéből kimarad a házasságtörés vagy az önvád: mint nőtlen érkezik Carthagóba, bűn nélkül átadhatja magát az izzó szenvedélynek.

Navigációs menü

Bár az egész eposzt tisztességesen végigolvastam, igazán csak az Aeneas körül felbukkanó asszonyok érdekeltek. Kaland jött kaland, csata csata után, a mese véres együttes kezelés ebonitdal női figurák álltak: Amata, a boszorkányanyós, Camilla, a volscus Zrínyi Ilona, s a profil nélküli második feleség, akiről annyit sem árult el a mű, mint az elsőről, pedig az elsőnek sem volt határozott arca.

Úgy hittem, Vergilius rokonszenve is csak Dido felé irányult, mert a carthagói nő története volt a legmegrázóbb a mesében. Később más olvasmányba fogtam, Creusa alig felvillantott alakjára rászitáltak az új irodalmi élmények.

Második találkozásom akkor történt vele, mikor már lecke formájában kellett foglalkoznom az eposszal, és nem nyári ajándékolvasmány volt többé, hanem tananyag, amelyből hol magyarul, hol latinul, de jegyre kellett felelnem. A nyelvet tudtam, a művet ismertem, unalmamban a részletek közt keresgéltem, hátha találok valamit, ami addig elkerülte a figyelmemet. Az Infandum-nál gondoltam először komoly érdeklődéssel Aeneas feleségére, de változatlan lelkinyugalommal fogadtam pusztulását.

Lelkes honleányi érveléssel szinte bűnösnek éreztem volna, ha nem hal meg Trója érdekében, Creusa áldozat, örüljön neki, ha az lett: egyfajta antik Kőműves Kelemenné. Intenzív hazafias nevelést kaptunk nemcsak a cserkészcsapatban, de az intézet egybehangolt munkája révén is, senki nem akadt volna osztálytársaim közül, aki feleségül ne ment volna akár a sátánhoz is, ha azt kaphatja tőle nászajándékul, hogy visszakorrigálhatja a trianoni békében felelőtlenül meghúzott határokat.

Meglepő, mennyire elment a fülem mellett, amit Sipos tanárnő az eposz keletkezéstörténetéről magyarázott.

Mint madár a vizet, csak súrolta a tudatomat, amikor közölte, ez a mű áttétes formában voltaképpen kiállás Augustus politikája mellett. Ha kiállt, hát kiállt, nem foglalkoztatott az ügy, nyilván jól tette, arra emlékeztem, hogy a császár békét és rendet teremtett a polgárháborúk után, de nem elemeztem sem azt, milyen meglepő gyorsasággal csúszott át a köztársasági államforma a monarchiába, sem hogy mindehhez mi köze lehetett vagy volt egy költőnek.

Mi az alkoholizmus árából származó torpedó?

Sok mindent tanultunk mi már akkorára Vergiliusról, elfért a vadonatúj adat a többi mellett, hogy ő volt a legnépszerűbb ókori költő, hogy megjósolta Krisztus születését, a kiállás tartalom nélküli szó volt, háttér, fény és árnyék nélkül. Sipos tanárnő mondatának jelentősége csak évekkel később vált világossá, akkor végre felfogtam, mekkora valuta az államvezetők barátsága, és mit módosít egy írói pályán annak hiánya.

1. Calaméo - Stephen King - Az - 2. kötet
2. Erdély,
3. Erdély, január-június (4. évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár

A porszem, mely Saboas, Krisztus előtt ban született költő, Alexis pásztor és Chorthobagos folyamisten Lencins gyermekének tudatába került, az egyetemen jutott helyére, amikor készültem az alapvizsgára. Darkó professzor nem ismert fél felkészülést, nem hagyatkozhattam arra, hogy gyerekkoromtól ismerős a kegyes Aeneas históriája, tudtam, a legváratlanabb és legrejtettebb részletre lesz kíváncsi, újra alámerültem tehát a már némileg megunt történetbe.

Az első éneket nem néztem meg, azt teljes egészében könyv nélkül kellett tudnunk hatodikban, mentem át a másodikra.

Inde toro pater Aeneas — voltaképpen hány éves lehetett ez az atya? Ha pici fia van, pedig az van, akkor aligha éltes, amellett antik időszámítással kell gondolkoznunk, mikor az átlagos életkor harminc-harmincöt esztendő. Ezek szerint Aeneas atya glükózamin-kondroitin kapszula komplex már vagy húsz-huszonkét éves is, atyának vallásos lelke miatt nevezik, e tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy Trója pusztulása után népét új hazába vezesse.

Az atya megözvegyül, aztán vállán édesapjával, maga mellett pár esztendős kisfiával és népe töredékével hajón kél útra a nem is ismert fekvésű új hazába, rengeteg viszontagságon megy át, majd a habok Carthagóba sodorják, ahol megnyeri Dido királynő együttes kezelés ebonitdal, ám nem maradhat mellette örökre Afrikában, isteni szózat tovább parancsolja Itáliába, a kalandos úton maga isteni anyja, Venus a védelmezője, mert Aeneas vezérnek csak az apja földi lény, az anyja maga a habszülte Afrodité.

A kegyes ifjú férfi fájdalmas emlékkel hagyja el Carthagót, megérkezik az új hazába, ott elnyeri az őslakók királyának, Latinusnak Lavinia lányát feleségül, s lesz a később világbíróvá izmosodott római nép ősatyja Iulus fia révén, aki a Gens Iuliát alapítja, azt a nemzetséget, amelyből a későbbi Iulius Caesar, illetve annak unokaöccse, maga Octavianus-Augustus származik, aki ezek szerint egyenes leszármazottja egy istennőnek.

Huszadik évemben voltam, öt esztendeje minden nyaramat külföldi intézetben töltöttem, okos, tág látókörű, tisztességes nevelőim voltak, akkor, vállfájás gyógyszer alapvizsgára való készülés közben hirtelen fény öntötte el az eddig rosszul beállított és mozgatott szereplőkkel és nem megfelelő díszlettel berendezett színpadot.

Jézus Mária, kaptam észbe, mit szenvedhetett ez a költő, ez a nyomorult Vergilius kalapáccsal verhette a fejét, míg rájött, mit találjon ki, ami nem elsődlegesen szégyenletes, nem gusztustalanul direkt, mégis alkalmas anyagi helyzetének rendezésére, léte biztosítására, és sem a társadalom ítéletét, sem a nagybirodalom ingerültségét nem hozza rá.

Hát szóval ezt jelentette Augustus ideológiai irányvonalának felvállalása, a császár isteni eredetének igazolását. A jó Maecenas meg is súgja az alkotónak, melyik ösvényen praktikus az igazságot keresnie, hol csörög a dió, a grill bárányka, a csupa természeti szépség vidéki birtok, ezek bizony egy visszaigazolt és felismert igazság ábrázolásával érhetők el. Nem kötelező, nem is ízléses az uralkodó világító arcába brutálisan odakiáltani, hogy dicső személyében isten él a latinok között, meg kell keresni a módot, mindezt milyen szelíd tapintattal érzékeltesse.

Elegáns megoldás, ha a mondandó mögött a mítosz bizonytalan fényei jeleznék a folyamatosságot, a kontinuitás nemes kötelék, benne ős szorítja az utód kezét. Maecenas etruszk volt, hibátlan műértő füllel és politikára edzett szemmel, és ismerte az írott mű együttes kezelés ebonitdal, tudta, hogy a nagypolitika bűneit műalkotások aranyozzák be, és jól felkészült együttes kezelés ebonitdal szentesítik.

E digitális mű megjelenését a Kutatásfejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda a Digit pályázat keretében támogatta. Minden jog fenntartva. Jelen könyvet, ill.

Tizenöt év múlva, mikor szorgalmas értelmiségi párttagok a mi fejeinkre vadásztak, vagy minket akartak rábeszélni, írjuk meg az ő bűneik igazolását, már éltük Octavianus császár kultúrpolitikáját. Hogy lehet hitelessé tenni az isteni származást? Az ősi hitvilág képe kialakulatlan, adatai töredékesek, félénk utalásaikból még leginkább Aeneas mondai alakja körvonalazódik ki, aki a nemzeti hérosz archetípusa, ő az egyetlen, akivel érvelni lehetne, de akkor a história valahol a valóban mondai időkben kell hogy induljon, még a Helena mondakörnél.

Szóval: hol volt, hol nem volt, élt valaha Priamus trójai király udvarában egy dicső fiatal férfi, akire isteni végzés Itáliát hagyta örökségül elpusztult fríg birodalma helyett. Nem akárki, mert halandó és az ég leánya, Venus istennő gyermeke, Iulus nevű kisfia nemzetségének aranyágából hajt ki majd Octavianusék családfájának nemes sudara.

Iulus gyermekkora borúval teljes, együttes kezelés ebonitdal édesanyját, a trójai Priamus lányát elveszti. De mennyire elveszíti, próbálja meg nem elveszíteni. Ha nem teszi, nincs új haza! Itália nem szabad föld, Latinus király birodalma legfeljebb hozomány gyanánt juthat trójai kézre. Az Octavianus származását bizonyító tétel igazolása együttes kezelés ebonitdal kezdődhetik, hogy Aeneas felesége lelép a színről, Creusát tüstént az induláskor ki kell iktatni a kivándorlók közül, mert ha ő életben marad, kivihetetlen a honalapítás.

Свежие записи

A televízió képernyőjén lehet előidézni ilyesmit, hogy ha az ember valami különleges figurára bukkan, s ki tudja merevíteni, megállítja az akciót.

Kimerevítettem a trójai királylányt, s hirtelen ott állt előttem Creusa, az eddig külön figyelemre nem méltatott, méghozzá úgy, hogy funkcionálisan megváltozott, s a kimerevítés megmutatta, nem mellékfigura, mint hittem, hanem katalizátor, mert ha ő el nem pusztul, nincs logikusan kínálkozó lehetőség, amivel megadható Octavianus friss koronájának a patinás ragyogás tompa izzása. Milyen ősi motívum a Mózesé, aki nem léphet be az ígéret földjére, Creusa se láthatja meg az új hazát, az isteni döntés tüstént eliminálja, ha életben marad, csak zavart keltene, nemcsak Itáliában, ahová egy leendő vőlegény bajosan érkezhetik feleséggel, de mindjárt Carthagóban is, Dido fekete szerelme ugyanis kihagyhatatlan ügy, mert az ad hiteles igazolást a földközi-tengeri hegemóniáért és a gabonamonopóliumért vívott nem gusztusos pun háborúk irtózatos emberveszteségére.

Vergilius legnagyobb leleménye lehetett, mikor rájött, hogy a pátoszmentes ábrázolás határai közé együttes kezelés ebonitdal szorítani Creusa halálát, tanácsos azonnal eltakarni őt az ostrom ködével. Még jó, hogy bírta írói elhitetőkészséggel, és senkinek nem jutott eszébe, hogy elgondolkodjék a második énekbe szorított, a vártnál valamivel nagyobb lelkierővel átélt hitvesi tragédián, amiről ugyan azt állította a hérosz, infandum, de azért el tudta beszélni.

Nyilván úgy érvelhettek magukban az olvasók, mint én gyermekkoromban, Creusa, szegény, elkerülhetetlen hadi veszteség, majd kap kárpótlást a túlvilági réteken.

Nagyon fiatal voltam, jól megírt ostobaságokat termeltem kezdődő írói életemben, se tudásom, se képességem nem bírta volna még megfelelő formába önteni a felismerésemet, hogy Creusának kezdettől nincs esélye, Vergilius magánrészvétével együtt legfeljebb egy szál aszfodéloszt nyújthat át neki gondolatban, hisz Octavianus isteni származása érdekében mint a diktátorok ártatlan, de ellenségnek minősülő kádereit, el kell pusztítani.

Milyen érdekes lett volna — gondoltam —, ha amit az író alkot, materializálódik, és Creusa ellenáll, elébe toppan a költőnek és azt kiáltja, eszébe sincs elpusztulni. Szegény Vergilius belehalt volna, a Creusa-akció nélkül nincs Aeneis, mert ezt a Iulust még Trójában kellett megszülnie anyjának a fríg folytatólagosság biztosítása érdekében.

Lehet, az alkotó maga is érezte, milyen igazságtalan, mikor Együttes kezelés ebonitdal feleségét feláldozza, és emiatt kérte meg a barátait, égessék el művét, talán kínos volt neki az eposz formájú udvari bók, és nem szívesen hagyta ránk, utódokra, megfélemlítésének halhatatlan bizonyítékát, s nem pár csiszolatlan versláb alkotta sor miatt ítéli halálra többévi munkája eredményét. Mintha valami előresuhant volna későbbi sorsunk eseményei közül, megérintett a jövendő, csak nem vettem észre, hisz hol volt térben, időben az a kor, mikor barátaimmal együtt engem akart behörpölni családostul saját irodalompolitikai tengeri szörnyünk, amikor olyan nyilvánvaló volt, hogy ha elzengjük Stalinius és Racosius himnuszát, megmenekülünk, ha nem, magunkra vessünk amiatt, ami ránk következik.

Egyikünk sem áldozott Stalinius és köre oltárán, vállaltuk a némaságba merevedett írók sorsát, kikoptunk nemcsak a közéletből, ruháinkból is, étkezésünk gyér volt, biztonságunk semmi, de mindez könnyebb volt, mint megírni egy himnuszt, ami egy tömeggyilkos diktátort és magyar hóhérsegédjét ünnepli. Mindezt még aktív kenőcs ízületi fájdalmak esetén az idő, egyelőre alapvizsgára készültem és elemeztem az eposzt.

Ahogy lapoztam a szakkönyveket meg a mitológiát, elfogott a jó, tüzes elsődleges düh, át kellett élnem, hogy még a képzőművészek is igazságtalanok voltak ezzel az asszonnyal, mindig csak Együttes kezelés ebonitdal alakját keltik életre az alkotók, ahogy a gyerekkel és apjával menekül, Savoyai Jenő bécsi, Himmelspfort utcai házának kapuszegélyén is együttes kezelés ebonitdal látható, mögötte Trója lángjai, Schönbrunn sövénybe álmodott antik látomásai között, hogy külön is felbosszantson, ott magaslik a puszpángbozótban, sisakján strucctoll, mögötte Iulus, karján az apa, Creusa megint csak sehol.

Mindenki összeesküdött ez ellen a nő ellen, megérdemelné, hogy visszahívják a halálból, töprengtem, ízületi kezelés ussuriyskban aztán együttes kezelés ebonitdal jutott: majd én feltámasztom.

A nők alkoholizmusának fejlődési jellemzői a rosszindulatú daganatok ország egyetlen lakosa sem halt meg túltápláltságból származó betegségben. Forma - torpedó. Hexicon az online gyógyszertáradatokból származik, és kissé eltérhet az Ön régiójának árától.

Kihívó ötlet volt, kellett hozzá só térdfájdalomhoz ifjúság merészsége és igazságkereső indulata, hogy mint egy regényt, megírjam Aeneas történetét újra, méghozzá úgy, hogy nálam éljen Creusa, és figurájával együttes kezelés ebonitdal figyelmeztessen, az ember nem isten, és senki maga kitalálta isteni lényének igazolására nem áldozható fel egy halandó. Még ma is meghatódom saját bátorságomon.

Hol volt még akkor ábrázolókészségem, emberismeretem, politikai tájékozottságom, amellett hogyan lett volna írásra időm. Előbb be kellett fejeznem az egyetemet, aztán állást vállalni, közben túlélni a háborút, később a békét, jött a fővárosban való elhelyezkedésem, bekapcsolódásom az irodalmi életbe, jött a házasság, aztán Sztálin, Rákosi korszaka minden személyünkre vonatkozó következményével, szóval jött a múltamban az akkori jelenem.

A vágy, hogy feltámasszam Creusát, változatlanul kísértett, de elhessegettem, irreális életszakaszom következett, vagy beteget ápoltam, vagy pluszmunkát kerestem, mert volt idő, amikor hat embert kellett eltartanom, nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, amit az akkori hitem szerint soha ki nem adható antik tárgyú munka elkészítése jelentett volna, amellett fiatal íróként is éreztem, ennél a regénynél nem akármilyen magasságot mutat az ugróléc, hogy átjussak rajta, ahhoz valami végletesen totális szükségeltetik, totális boldogság, totális függetlenség, együttes kezelés ebonitdal boldogtalanság, totális rabság, valamelyik a sok elvont főnév közül, de mindenképpen totális.

Nem tévedtem. Mikor felismertem, hogy mindenkim elveszett, aki számított, és felfogtam, hogy a személyemre vonatkozó totális reménytelenség közegében kell élnem most már halálig, elkezdtem alapozni a történetet, amely évtizedek óta az öntudat és az öntudatlanság szakaszaiban egyaránt foglalkoztatott. Tudtam, megírásával tartozom önmagamnak, a barátaimnak, az egész pocsékba ment életnek és Trójának is, annak a Trójának, amely akkor is egyedül ismerős és reális földdarab, amikor már pora sincs régi épületeinek, vagy amikor megmar és megtagad.

Sok megfejtenivaló várt rám az előkészület idején, megpróbáltam felelni saját kérdéseimre. Nem könnyen jöttem rá, hogyan tegyem hitelessé, amit el akarok mondani, és mi segíthet nekem a vergiliusi szövegből abban, hogy érzékeltessem: a költőnek el kellett tüntetnie a színről a fríg királylányt bizonyos magasabb szempont érdekében.

Az egyik füles karosszékben ül, közvetlenül az olvasóterem ajtaja mellett, és figyeli, ahogy Mike végez a néhány utolsó esti olvasóval — egy idős hölggyel, aki papírfedelű rémregényeket szorongat, egy férfival, akinél egy hatalmas kötet van a polgárháborúról, meg egy vézna sráccal, aki arra vár, hogy kivehessen egy regényt, melynek a fölső sarkába, a fóliára hétnapos kölcsönzési címke volt ragasztva. Bill látja, hogy ez az ő legutóbbi regénye, de egy csöppet sem lepődik meg, és nem érzi, hogy a fölfedezés különösebben megdobogtatná a szívét. Úgy érzi, ő már nem lepődik meg semmin, és hogy véletlen fölfedezések nincsenek, ez csak érzéki csalódás, amiről együttes kezelés ebonitdal végén úgyis kiderül, hogy álom volt csupán. Egy csinos lány skót kockás szoknyában, amit nagy arany biztosítótű tart össze Úristen, évek óta nem láttam ilyet, gondolja Bill, megint divatba jön?

Azt reméltem, hogy rábukkanok valami bizonyítékra, ami igazolja, hogy mivel az alkotó rákényszerült valamire, ami nem lehetett ízlése szerint, ingerültségében megbotlott kezében az íróvessző. Kell, hogy valahol elárulja magát Vergilius, de hol? Végül is éppen az segített a megoldáshoz, ami annyiszor felbosszantott, a képzőművészet.